A fájdalom fontos és gyakori egészségügyi problémát képez évezredek óta, és az alapellátásban is az orvoshoz fordulás egyik leggyakoribb oka (1, 2). A fájdalom lehet lokalizált (helyi) vagy generalizált (általános), akut (heveny), mely napokon belül vagy maximum egy hét alatt elmúlik, vagy hosszabban tartó, krónikus (idült), amely hetekig vagy hosszabb ideig is eltarthat.

A pszichózis korai fázisa kiemelt jelentőségű a betegség kimenetele szempontjából. A pszichotikus betegségek korai felismerése és fázisspecifikus kezelése jelentősen megnövelheti a funkcionális remisszió és a felépülés esélyét.

A bipoláris zavarral járó depressziós epizódok hatalmas klinikai kihívást jelentenek mind a diagnózis felállítása, mind a lehetséges következmények, mind pedig a kezelés szempontjából.

A felnőtt lakosság 5−8%-át érintő perifériás polineuropathiák (PNP) komplex etiológiát mutatnak. A háttérben álló leggyakoribb ok Európában és Észak-Amerikában a diabétesz, ezt a sorban az alkoholos PNP, majd a malignus betegségek növekvő prevalenciája következtében a kezelésükre alkalmazott kemoterápiák okozta PNP követi.

A 65 évesnél idősebb populáció szerhasználati szokásait illetően kevés az epidemiológiai adat, a probléma a gyakorlatban gyakran rejtve marad még az orvos előtt is.

A dohányzásról leszokás elősegítése minden egészségügyi dolgozó feladata. Minden páciens esetében elvégzendő a minimálintervenció, mely mindössze 3-5 percet vesz igénybe.

A lélektani válsághelyzetben lévő vagy öngyilkosságot megkísérelt betegek nagyon gyakran az alap- és a sürgősségi ellátásban jelentkeznek.

Az öngyilkosok döntő többsége kezeletlen depressziós vagy bipoláris beteg, és klinikai tanulmányok sokasága bizonyítja, hogy a megfelelő gyógyszeres (és kiegészítő) kezelés szignifikánsan csökkenti a befejezett öngyilkosságok és az öngyilkossági kísérletek számát.

Az adatok szerint az akut kardiovaszkuláris eseményen átesett betegek közül kevesen vesznek részt szekunder prevenciós programban.

A Nemzetközi Pszichoonkológiai Szervezet elengedhetetlenül fontosnak tartja a distressz-szint mérését és változásának követését a daganatos betegek magas szintű ellátása során. A világháló felhasználásával mód nyílik mind a monitorozásra, mind a beavatkozásra.